Az elmúlt napokban szöget ütött a fejembe egy párhuzam, amely nem hagy nyugodni. Ezért azt éreztem, hogy klaviatúrát kell ragadnom és ki kell adnom magamból a felgyülemlett feszkót.

Ha már a legutóbb mindenki kedvenc zöld baglyát cincáltam szét, a párhuzamot is e nyelvtanulási alkalmazás adja. Merthogy, a blog ugyanazokat a jeleket mutatja, mint a Duolingo. Ambiciózusan, tele életkedvvel vágtam bele, hogy na majd én megváltom a világot. Aztán ez a lelkesedés pillanatok alatt alább is hagyott. Duo majdnem egy évig élt ebbe a vegetatív állapotba, addig, amíg belevágtam olyan szinten, hogy már-már a napi rutinom részévé váltak az olasz nyelvleckék. Személyes blogommal ugyanez a helyzet. Néha-néha eszembe jut, ránézek, skiccelek egy pár sort, majd utána hetekig nem foglalkozom vele. És ez nem feltétlenül jó. Hiszen valamilyen szinten szembemegy a saját magam által lefektetett értékrenddel. 

Természetesen az a jövő zenéje, hogy vajon a blog is felpörög-e annyira, mint a Duolingo. Az igazat megvallva, én sem tudom. De egy dolog betonbiztos az oldallal kapcsolatban. Marad. Ugyanis az FH egy remek platform arra, hogyha időmilliomossá válok és gombamódra szaporodnak az ötletek a fejembe, akkor én azt meg tudjam osztani veletek. Ha ezek a feltételek megvannak, akkor minden adva lesz ahhoz, hogy felvirágozzon a hely. Utóbbiak alakulnak, előbbi pedig... hát... megpróbáljuk alakítani. 

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek, találkozunk még! ;)