Kedves Olvasó!

Teljes szívemből örülök, hogy jelenleg ezeket a sorokat olvasod. Mielőtt azonban a mélyére ásnánk azoknak a témáknak, írásoknak, amik miatt létrehoztam ezt a felületet, hadd mutatkozzak be én is.

Szántó Dávid István vagyok, 21 éves és jelenleg Ráckeresztúron tengetem mindennapjaimat egy idillikus kertes házban. Kis túlzással már az óvodában is mikrofonos fejhallgató volt a jelem. Ugyanis a média és az újságírás körüli szerelmem már egészen korán kiburjánzott. Mindig is arról álmodoztam vasárnap délutánonként, miközben az aktuális Forma-1-es futamot követtem, hogy na majd egyszer én is itt szeretnék ülni és koptatni ajkaimat kedvenc sportágamról.

Ezen álmok mentén kezdtem el haladni, már egészen korán, a gimnázium elején. A középiskolában eltöltött nyolc évemnek egyik központi időszakát az iskolaújság adta. Lelkes kisgimnazistaként újságíró szakkörre jártam, illetve több ízben is részt vettem a szerkesztőségi üléseken. Az írással kapcsolatban szabad kezet kaptam, bármilyen ötletet el tudtam adni az iskolaújság hasábjain. Egy időben rovatvezetőként is feltüntették a nevemet, miután a sport vált a fő csapásirányommá. Sajnos az iskolaújságban eltöltött időmnek hamar vége szakadt, így ezt néhány évnyi csend követte. 

Miután befejeztem a gimnáziumot, a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytattam tanulmányaimat, kommunikáció -és médiatudomány szakon. Itt már biztos elképzelésekbe ringattam magam - már ami a jövőmet illeti -, így tervekkel és koncepciókkal érkeztem az egyetemre. Bár remek elméleti alapot nyújt e oktatási intézmény, a gyakorlati képzés azonban már (sajnos) több sebből vérzik. Ezek okán, a második félévem derekán, egy kétnapos egyetemi kurzust követően döntöttem el, hogyha a csillagok is úgy akarják, akkor aktiválom azt az ötletet, amelyet már évek óta raktároztam agyam hátsó zugaiban.

Ennek az elképzelésnek a vázát a Komlósi Oktatási Stúdió két féléves gyakorlati médiaképzése adta. A felvételi időszakban orrba-szájba ajánlották nekem a sulit a különböző közösségi médiás platformok. Úgy voltam vele, hogy most vagy soha. Vagy bevállalom a kettős terhelést és a két iskolát egyszerre végzem vagy határozatlan időre továbbhalasztom ezt az ötletet. Végül az élet az előbbi elképzelést akarta, ugyanis a második évemet már állami támogatottként kezdhettem el az egyetemen. Ekkor már tudtam, hogy most jött el az én időm!

Szinte azonnal jelentkeztem a KOS képzésérem ahová sikeresen fel is vettek. Tudtam, hogy nehezet vállaltam és megterhelő hónapok elé nézek, de megnyugtatok mindenkit. Egyáltalán nem bántam meg! A Komlósi Oktatási Stúdió segítségével széles skálából meríthettem és megszámlálhatatlan mennyiségű szituációban próbálhattam ki magam. Csak úgy termeltem ki magamból az elektronikus, írottsajtós vagy szerkesztői munkákat. És bár szembe kellett néznem húzósabb időszakokkal, de utólag már megérte. A Komlósis pályafutásom bár június elején véget ért, de visszatérek még. Ígérem!

Szóval ez lennék én. Egy ambíciókkal teli fiatal, aki már rég kibővítette látókörét. Nyilván továbbra is a végső cél a Forma-1, de nem dőlök a kardomba, ha ez nem következik be azonnal. Szépen, tudatosan szeretném továbbra is építeni médiai karrieremet, melynek első állomása, akár ez a blog is lehet!

Köszönöm, hogy végigolvastad és remélem örömmel térsz vissza körömbe! Kellemes időtöltést kívánok a blogomon!